Medvékkel testközelben Erdélyben
Június utolsó hetében különleges lehetőségem nyílt arra, hogy felfedezzem Erdély vadregényes természeti szépségeit.
Egy rendkívül felkészült, profi túravezető kíséretében indultunk a vadonba, hogy természetes élőhelyükön figyelhessük meg a medvéket. Vezetőnk szakértelmével csak a humorérzéke vetekedett, így a megfigyelőlesekhez vezető utat is jó hangulatban tettük meg. A lesek megközelítésekor és elhagyásakor különösen óvatosan, szinte lopakodva kellett mozognunk, nehogy megzavarjuk a vadállatokat. Olyan érzés volt, mintha egy titkos világba léptünk volna be.
A medvék látványa lenyűgöző volt. A hatalmas, kifejlett példányok tiszteletet parancsoltak, míg a bocsok ellenállhatatlanul aranyosak voltak. Szabad mozgásukat, természetes viselkedésüket figyelni egyszerre volt felemelő és alázatra intő élmény, amely emlékeztetett a természet nyers erejére és szépségére.
Az utolsó medveles során, amikor a fények már halványultak, összepakoltuk a fényképezőgépeinket, és induláshoz készülődtünk. Az előírás szerint a les előtt, egy sorban kellett várakoznunk, amíg a vezető bezárja az építményt.
Éppen elindultunk volna lefelé, amikor egy mély, torokból feltörő morgás hirtelen megállított bennünket.
Vezetőnk nyugodt, de határozott hangon suttogta:
„Maradjatok mozdulatlanul! Ne mozduljatok, ne mozduljatok!”
Hátrapillantva egy hatalmas medvét pillantottunk meg, két boccsal együtt, mindössze öt méterre tőlünk.
Néhány pillanattal később az anyamedve és bocsai villámgyorsan elszáguldottak mellettünk. Az egyik bocsot még láttam, amint felkapaszkodik egy fára, miközben az anyamedve súlya alatt vastag ágak reccsentek és törtek, ahogy keresztülrohant az erdőn.
Az abban a pillanatban átélt adrenalinlöketet szinte lehetetlen szavakkal leírni.
Ez az erdélyi utazás sokkal több volt egy egyszerű kirándulásnál. Olyan mély és közvetlen találkozást jelentett a természettel, amelyet örökre magammal viszek.
A vízesések, a medvék és az a szívdobogtató pillanat az erdőben olyan emlékekkel – és fényképekkel – ajándékoztak meg, amelyeket egész életemben őrizni fogok.
Hozzászólások