Por, bikák és adrenalin – Tyuxi Rodeo 2026 a fényképezőgépem objektívjén keresztül
2026. július 25–26. – Hell On Hooves Ranch, Monorierdő, Magyarország
Idén ismét egy teljes hétvégét töltöttem a monorierdei Hell On Hooves Ranch-en, ahol a Tyuxi Rodeót fényképeztem. 2021 óta minden évben ellátogatok erre a rendezvényre, amely mára az év egyik olyan eseményévé vált, amit mindig különös izgalommal várok.
Van valami egészen különleges ebben a helyben. Már érkezéskor érezni, hogy itt más a hangulat. Összetéveszthetetlenül a vadnyugat világát idézi: westernkalapok, cowboycsizmák, countryzene és rengeteg ember, aki teljesen azonosul ezzel a stílussal. És természetesen nem csak a férfiakról van szó – cowgirlökből sincs hiány!
Egy fotós számára az egész környezet rendkívül látványos és inspiráló.
Két nap, két egészen különböző rodeóshow
Mindkét nap fénypontja az esti bikarodeó.
A szombati bemutató később kezdődik, amikor a természetes fény már jelentősen megfogyatkozott, míg a vasárnapi korábban indul. Fotográfiai szempontból ez meglepően nagy különbséget jelent a két este között.
A gyenge fényviszonyok mindig is komoly kihívást jelentettek ezen a helyszínen, idén azonban a szervezők jelentős fejlesztéseket végeztek az aréna világításán, ami érezhetően megkönnyítette a munkánkat. Naplemente után gyors mozgást fényképezni sosem egyszerű feladat, ezért a megerősített és korszerűsített világítás különösen nagy segítséget jelentett.
Ezúton is nagy köszönet a szervezőknek, hogy erre is figyelmet és anyagi forrásokat fordítottak!
Szombati fényképek:
A rodeó hangja és házigazdája maga Nádor József, azaz Tyuxi. A lovasokkal, a bikákkal, a zenével és a közönséggel együtt olyan élményt teremt, amely messze túlmutat egy egyszerű sporteseményen.
Ez bizony igazi show!
És amint elkezdődik, az adrenalinszint azonnal a maximumra ugrik.
A bikák robbanásszerűen törnek ki a karámból, a lovasok minden erejükkel próbálnak fennmaradni a hátukon, a paták hatalmas porfelhőket vernek fel, a nézők a kerítés mögül kiabálnak, miközben dübörög a kemény rockzene.
Amikor a hangszórókból megszólal a Drowning Pool Bodies című száma, és felhangzik a „Let the bodies hit the floor”, miközben egy bika éppen minden erejével azon dolgozik, hogy a lovasát a földre repítse, a zenei aláfestés hirtelen egészen találónak tűnik.
Ettől a pillanattól még mindig kiráz a hideg.
Vasárnapi fényképek:
Sokkal több, mint bikarodeó
Bár fotográfiai szempontból számomra a bikarodeó jelenti a fő attrakciót, a Tyuxi Rodeo messze nem csupán egy esti program.
Mindkét nap számos esemény várja a látogatókat: border collie bemutatók, ranch sorting, lovas- és fogatbemutatók, westernlovas versenyek, line dance, Speed Rodeo Kupa, marhaterelés (cattle penning), játékok és különféle versenyek, valamint ételek, zene és számos egyéb program.
Más szóval, ha valaki már reggel fényképezőgéppel érkezik, aligha fog kifogyni a témákból az esti bemutatóig.
A rendezvény ráadásul rengeteg lehetőséget kínál az akciófotózáson túl is: portrék, részletek, lovak, kalapok, csizmák, porfelhők, a kulisszák mögött várakozó emberek és mindazok az apró mozzanatok, amelyek együtt megteremtik a vadnyugati hangulatot.
Egy rodeófotós „fényűző” élete
A bikarodeó fényképezéséhez általában elfoglalt helyem valószínűleg nem tartozik a legkényelmesebbek közé.
Közvetlenül a korlát tövében ülök, gyakorlatilag a porban, a nézők lábai alatt.
Innen pontosan azt az alacsony fényképezési nézőpontot kapom, amit szeretnék, és az eseményekhez is közel kerülök, de ez bizony meglehetősen piszkos munka. Az este végére mindenhol por van: a ruhámon, a felszerelésemen, a táskáimon – tényleg mindenen.
Idén az egyik bemutató során az egyik amerikai bírónak hirtelen fel kellett ugrania a korlátra, hogy kitérjen egy bika elől. Szerencsétlenségemre pontosan azt a korlátszakaszt választotta, amelynek a tövében ültem. Ennek eredményeként tekintélyes mennyiségű föld és por zúdult egyenesen rám.
Amikor legközelebb elhaladt mellettem, rám nézett, és csak ennyit mondott:
„Sorry about that.” – „Bocsánat az előbbiért.”
Én pedig így válaszoltam:
„It's OK. It's your job.” – „Semmi gond. Ez a munkád.”
És ezt teljesen komolyan is gondoltam.
Ha valaki saját elhatározásából a földre ül egy olyan aréna mellett, ahol 700–900 kilogrammos bikák vágtáznak körbe, akkor valószínűleg a munkaköri leírás része, hogy időnként tetőtől talpig poros lesz.
A Viltrox 85 mm f/1.4 Pro kipróbálása
Idén magammal vittem a Viltrox 85 mm f/1.4 Pro portréobjektívemet is.
Meglepően jól használhatónak bizonyult a rodeón, különösen akkor, amikor a természetes fény kezdett elfogyni. Az f/1.4-es fényerő jelentős előnyt biztosít gyenge fényviszonyok között, ráadásul gyönyörűen képes elválasztani a témát a háttértől.
Van azonban egy fontos kompromisszum.
f/1.4-es rekesznyílás mellett, ilyen tárgytávolságoknál a mélységélesség rendkívül kicsivé válhat. A lovas és a bika pedig nem feltétlenül helyezkedik el ugyanabban az élességi síkban, különösen a legdinamikusabb pillanatokban.
Emiatt könnyen előfordulhat, hogy vagy a lovas, vagy a bika lesz tökéletesen éles – de a kettő egyszerre már nem.
Másfelől, amikor minden összeáll, a kis mélységélesség csodálatosan letisztult hátteret eredményez, és szépen kiemeli a témát a vizuálisan zsúfolt arénából.
Az ilyen jellegű eseményekhez azonban szerintem az ideális eszköz végső soron egy nagy fényerejű, nagyjából 50–150 mm-es, f/2-es zoomobjektív lenne.
Ez megőrizné a gyenge fényviszonyok közötti teljesítmény jelentős részét, miközben sokkal nagyobb rugalmasságot biztosítana, amikor egy bika hirtelen irányt változtat, vagy az események közelebb kerülnek a korláthoz.
Egy rodeón minden túl gyorsan történik ahhoz, hogy megkérhessek bárkit is: lépjen egy kicsit hátrébb, mert a fix 85 mm-es objektívem hirtelen túl hosszúnak bizonyult.
Hozzászólások